Víz mint piaci termék

A víz mondhatni a legideálisabb termék a szabadpiac számára. A termék szót szándékosan használjuk azért,  mert mint természeti kincs termékké transzformálható és a szabadpiacon pénzre váltható. Az édes víz ritka és szükséges erőforrás. Mint ismert a Föld 70%-nak a felszíne vízzel borított, de majdnem mind sósvíz. Kb. 1 %-nyi a rendelkezésre álló édesvíz, a további 2%  a déli és északi sark, valamint a gleccserekben felhalmozva van, így gyakorlatilag elérhetetlen. 

A jelen idő problémája, hogy az édesvíz egyre nagyobb hiány és az elégtelenség az ami lehetővé teszi, hogy ára legyen a piacon. Minél ritkább egy termék, annál nagyobb az ár. Ez egy klasszikus piaci alaptétel.

Alap megállapítás, hogy az iható édesvíz nélkülözhetetlen,  az élőlények nem élhetnek víz nélkül, mert nagyrészt vízből állnak, a növények 90%-nyi, az ember 45-75%-nyi vizet tartalmaz. Az emberiség nem tudna érezni, beszélni, gondolkozni, mert a bőr, agy, szív és minden létfontosságú szerv ¾ része vízből áll. A csecsemők 80% -a víz.

A másik alaptétel: az édesvíz mennyisége nem növelhető a Földön.
A következő alaptétel: a víznek nincs helyettesítője és teljesen egyedi bármilyen más természeti erőforráshoz képest.

Bármely piaci értékesítő számára a ritkaság, a hiány, a nélkülözhetetlenség, a többlettermelés megvalósíthatatlansága rögtön magát az aranybányát jelentené.

További megállapítások:

  • az édes víz piaca a világon állandó
  • kereslete folyamatosan növekszik a mezőgazdaság , ipar és a népesség növekedése miatt
  • az édes víz árának növekedése teljesen kiszámítható  és jól  előre jelezhető
  • a napi gyakorlatban hiánya miatt bármekkora ár elérhető

Ha kijelentjük, hogy a víz egyetemes erőforrás, ez nem jelenti automatikusan azt, hogy ingyen kell hozzájutni. A víz szűkös és abszolut értelemben nélkülözhetetlen erőforrás, tehát összegyüjtése, tárolása, elosztása, tisztítása, megóvása általában a vízgazdálkodás és menedzselés minden társadalmi csoportnak elemi és létérdeke.

Tehát feltevődik a kérdés, hogy mindenkinek a vízhasználatért ugyanannyit kell fizetnie? A villanegyedek úszómedencéjének vizéért ugyanannyit kell-e fizetni, mint a család levesének vizéért – ez csak egy kiragadott példa a háztartásokból, de az ipari és mezőgazdasági vízfelhasználásból ugyanennyi példát tudnánk hozni (pl. hőerőművek , atomerőművek hűtővize, pazarló növénylocsolási rendszerek és módszerek).

Néhány gondolat a víz, mint piaci termék jó és rossz oldalairól:

  • Az édesvíz eloszlása a földön rendkívül egyenlőtlen. Néhány ország nagyon sok vízzel rendelkezik,viszont elég sok országnak mondhatni egyáltalán nincs belőle.
  • A FAO szerint bolygónk édesvíkészletének 60 százalékával kilenc ország rendelkezik, sorrendben: Brazilia, Kína, Oroszország, Indonézia, USA, Kanada, India, Kolumbia és Kongó. Az Északi és Déli sarkok jégmezőibe fagyott édesvíz felett nem kormányok rendelkeznek.
  • Az afrikai Sahel övezet, Ausztrália, és egyéb elsivatagosodott övezetek vízhiányát közvetlenül azzal, hogy elzárjuk a csapot Budapesten nem lehet csökkenteni.     
  • Említsünk néhány szélsőséget a vízelátottság szempontjából – Izland minden lakosa évente 566667 köbméter édesvizet fogyaszthatna míg egy Kuvaiti polgár csak 7 köbméter felett rendelkezhet. Mint sok egyéb statisztikai eloszlás az édes vízeloszlása is a normális Gauss görbés eloszlást követi a világon, vagyis az országok többsége a középmezönyben helyezkedik el. Az édesvíz előfordulása jól mutatja, hogy hol várhatók konfliktusok a világban.
  • Az édesvíz denivelált felhasználásának másik fő oka a gazdasági fejlettségre vezethető vissza. Akárhány medence is van a Rózadombon a háztartási vízfelhasználás világátlaga 8 és 11 % között mozog.
  • A mezőgazdaság illetve az ipar vízfelhasználásának arányát a gazdaság fejlettsége határozza meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük